Ma elég mély ponton voltam. Hasonló gondolatok kavarogtak bennem, mint a minap Tinci-ben. Persze "könnyű" volt tanácsot adnom, de amikor az ember saját bőrén tapasztalja a negatívumokat, akkor bizony felmerül a kérdés: MI ÉRTELME???????
A kommentelésről nem beszélek, azt már jó pár blogon kiveséztük, ez már nálam sem mindig téma. Tudom, lehetetlenség mindig mindenhova írogatni. Ezzel nincs is semmi baj.
DE PÉLDÁUL, mi értelme annak, hogy felajánlom kisorsolásra az új készletemet, egy komment szükséges hozzá, de a kutyának sem kell (persze tisztelet a kivételnek, az meg úgy is erősíti a szabályt)
Nos talán benne van a pakliban: rossz a készlet, színek, elemek, stb. vagy esetleg pont ezen a napon senki sem kattintott rám, bár ennek az esélye is lehet egy a millióhoz.
Szóval elgondolkodtam egy kicsit a dolgon. Bár vannak körülöttem jó páran akiknek adok a véleményükre, sőt...De valahol még sem értem miért van ez? Nem vagyok időmilliomos. Ezek szerint mások sem. És az is biztos, ha magamból indulok ki, mindenkinek vannak kedvenc blogjai, ahova ír, kommentez, még ha csak pár szót is. Én legalábbis megpróbálok a kedvenceimnek jelezni, hogy igen itt vagyok olvaslak, megnézlek. Kiváncsi lennék, másoknál ez hogy működik. Nyilván szövődnek barátságok, mint nálam Esztivel és Judittal, sőt mondhatom Brigit is talán. És figyelemmel kísérjük egymást, ha éppen nem msn-en, de a blogon keresztül mindenképp. És jó érzéssel tölt el, ha pár szóval is de jelzik, hahó itt vagyok, látlak, olvaslak.
És így jutottam el idáig, hogy megdöbbentett ez az érdektelenség. Esetleg talán bennem van a hiba... Nem tudom. Kicsit összezavarodtam. Nincs összeesküvés elméletem és kérlek ne bántódjatok meg a következő kijelentésemen, de lehet hogy nem... izé, hogy is mondjam...szóval lehet, hogy nem nyalizok ide-oda????Aki ismer az tudja, ami a szívemem a számon, de nem bántok meg senkit sem soha egyetlen egy kommenttel sem, mert az nem helyén való, lefikázni mást nyílvánosan....még ha az ember fiának ilyesmi véleménye is létezhet. (persze privátban az ember veheti a bátorságot, ha akarja.) És csak azért nem nyalizok, hogy jópofának tűnjek.. De lehet, hogy ezt kellene és akkor ez a bejegyzés meg sem születik.
Tehát kedves olvasóim... Akinek nem inge, kérem ne vegye magára!!!!!!!!!!! És még véletlenül sem gondolok egyetlen egy személyre sem, pusztán általánosság amit írtam. És még véletlenül sem sajnáltatom magamat, felnőtt ember vagyok, túl esek majd ezen is, mint minden máson. És azt is tudom, mások is járnak néha hasonló cipőben. De ez akkor is szomorú...legalábbis számomra.....
És ekkor...
Láttam Ányi blogján az új bejegyzést, egy szuper családi fotókkal teletűzdelt oldallal, ami majd egyszer egy fotókönyvben fog szerepelni. Ééééééééééééééééééés felfigyeltem egy kékes pacára...Juppijéééééééééé az enyém és még egy elem az én készletemből. Mennyire jó érzés töltött el, igen van valaki (no meg még jó páran) aki igen is értékeli a munkámat. Igen. Most már megint úgy látom, van értelme. Köszi. Ányi.
Ja és mielőtt valaki nagyképűnek vélne, tudatom, hogy tudom, hol a helyem. Tudom, hogy nálam ezerszer jobb szkrepperek és tervezők vannak és lesznek is, de mégis bánt az az érdektelenség, ami körülveszi a blogomat. Ezért kerekedett ez a kis személyes írás.
Azért mindenkinek szép napot, vagy jó éjszakát!!!!!
És köszi, hogy benéztél!!!!!!!!!!!!!!