Régen nem blogoltam. Elhanyagoltam a saját blogomat és bármennyire is kínos, de nem is igen látogattam másokét sem. Sok mindent újra kellett gondolnom, a negatívot valahogy bevonzottam az életembe és most azon munkálkodom, hogy kiseperjem és helyet biztosítsak a pozitív dolgoknak. Nem vagyok sem spirituális, sem ezoterikus alkat, ha létezik ilyen, de már lépnem kell a jó irányba, nem megoldás, hogy nyalogatom a sebeimet.
Elhatároztam, hogy mindennap írok egy pozitív mondatot, idézetet, és meg látom, hogy egy hónap múlva miként látom a világot.
Az első:
Egy vak ember ült egy épület előtt a lépcsőn, lábánál kalap, táblával, a következő szöveggel:
“Vak vagyok. Kérem, segítsenek!”
Arra ment egy újságíró, és látta, hogy a kalapban alig van pénz, csak pár fillér. Lehajolt, dobott a kalapba pár koronát, s anélkül, hogy megkérdezte volna, elvette a táblát, és a másik oldalára írt egy mondatot. Délután visszatért a vak emberhez, és látta, a kalapban sok pénz van. A vak felismerte a lépteit, s megkérdezte tőle, hogy ő írt-e a táblára, s ha ő volt, akkor mit. Az újságíró így válaszolt:
“Semmi olyat, ami nem lenne igaz. Csak soraidnak kicsit más formát adtam.”
Mosollyal az arcán távozott. A vak soha nam tudta meg, hogy a táblán ez állt:
“Tavasz van, és én nem láthatom.”
Változtass a stratégiádon, ha valami nem sikerül, és meglátod, minden jobbra fordul!
(ismeretlen)
További szép napot mindenkinek!!